Sajttorta túróval és eperlekvárral

Több mint 1 hete vettem egy nagy doboz Light Mascarponét, fele el is fogyott tiramisu és epermisu formájában, a többi meg várta a sorsát a hűtőben. Mivel egyszer megpenészedett így a sajtom, most nem akartam kockáztatni, meg különben is egész héten kívántam a sajttortái....Sőt ettem is, beültem a közeli bevásárlóközpont új kávézójába, ahol majd hanyatt dobtam magam a 650Ft/tortaszelet áron, de ha már ott voltam, ettem egyet. Ezután nem fogom drágállni a 800 Ft-ot fél kiló Mascarpone sajtért. Persze veszélyes fél kilóból tortát sütni, mert akkor az ember lánya egy hétig ezt eszi, ami azért megterhelőbb a szervezetnek, mintha néha-néha betolna egy szeletet.

Na szóval, fogtam a maradék sajtot és kreáltam hozzá egy új receptet; mert mint kiderült, csak 20 deka maradt belőle, amit viszont keveselltem tortának...

Mi került bele?

Az alapba:

10 dkg Gullon diabetikus keksz

5 dkg margarin

A krémbe:

20 dkg light Mascarpone

10 dkg krémes (csökkentett zsírtartalmú) túró

2 púpos evőkanál tejföl

kb. fél evőkanál étkezési keményítő (10 gramm)

2 nagy tojás egészben

7,5 ml folyékony édesítőszer

+ két kis kanál diabetikus eperlekvár

Az alaphoz a kekszet összeturmixoltam és 5 dkg olvasztott margarinnal összekevertem. Belenyomkodtam a legkisebb tortaformámba (kb. 20 cm), amit előzőleg sütőpapírral béleltem. Betettem a hűtőbe.

A sütőt 150 C fokra állítottam.

A krém hozzávalóit egy nagy keverőtálban robotgép habverője segítségével egyneműre kevertem. Vigyázni kell, mert ez nyersen is finom, és én az édesítés miatt kénytelen voltam kóstolgatni, még az sem tartott vissza, hogy nyers tojás van benne...

Majd ezt az egész masszát ráöntöttem az alapra. Amikor öntöttem rá, kb két teáskanálnyi eperlekvárral megpöttyöztem a belsejét, majd bevontam a maradék krémmel. Evés közben szépen előjönnek a lekvárpöttyök, de lehetett volna több is.

Egy nagy tepsibe tettem a sütőformát, ami alá annyi vizet töltöttem, hogy kb. félig ellepje a formát. Ezután kb. 70-80 percig 150 fokon gőzöltem, mígnem megpirult kicsit a teteje.

A torta csak hűtve fogyasztható...azaz langyosan is, de teljesen más lesz az állaga.

A normál nagy tortaformához dupla mennyiség szükséges!

Epres-vaníliás gyümölcs torta Dollikának

Ismét készítettem egy kis gyümölcstortát. A képen még egy sütőpapír szelet van alatta, mert ezzel könnyedén át lehet majd emelni a végleges tortapapírra.

A piskótáját eperlekvárral kentem meg, erre bourbon vaníliás pudingot főztem, amit hűlés közben folyamatosan kevergettem egy habverővel, hogy ne bőrösödjön be. Amikor már kezdett langyosodni, akkor a tortára tettem, s gyümölcsökkel díszítettem.

Mivel környezetemben többen nem szeretik a tortazselét, ezért most azzal nem vontam be.

Zhu-zhu pets torta

Az első díszített tortát tegnap készítettem, amikor sikerült kitapasztalnom, hogy a tortabevonó hogyan viselkedik.

A tortabevonó ún. Unidec massza, amelyet a cukrászok is használnak a tortáik bevonására. (internetről lehet rendelni) Alapvetően fehérben árulják, ehhez Wilton ételfestéket lehet használni, hogy megfelelő színeket kapjunk. A hagyományos vizes alapú festékekkel nem viselkedik jól a massza. Ezt a színes bevonatot egyébként Ágitól kaptam, aki a héten több tortát is legyártott és maradt neki ez a két érdekes púderes szín. Szerinte színezve már nem áll el a bevonó, amiben én nem vagyok biztos, de mindenesetre örültem, hogy kaptam :). Először hűtőbe tettem, de nagyon kemény volt, mikor kivettem, úgyhogy meg kell várni ilyenkor , hogy szoba hőmérsékletű legyen.

A tortát egyébként gyakorlásképpen készítettem, megyünk ma Dollika névnapi bulijába, ahol hagyományosan az én gyerekeim szüli- és névnapját is megköszöntik. Úgyhogy felbuzdulva ezen, készült egy gyümitorta és egy gyerektorta is, hogy mindenki örüljön.

Hozzávalók a tortalaphoz:

3,0 dkg kakaópor
120 ml étolaj
20 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
2 db tojás
2 dl tej
20 dkg liszt
fél cs sütőpor (7 gramm)

A lisztet, sütőport, kakaóport egy külön tálban alaposan elkevertem.

A tojást, az olajat, a cukrot, vaníliás cukrot habverővel jól lekevertem, majd beletettem a tejet, és homogén folyadékká vertem. Ezután óvatosan beleadagolva a száraz összetevőket, igyekeztem a robotgéppel habos masszát keverni a belőle.

Ezután sütőpapírral bélelt formába öntöttem (kb. 20-22 centis), és 180 fokon nagyjából 40 perc alatt készre sütöttem. Ha nem béleltem volna sütőpapírral, akkor sokkal szebb lett volna a forma, csak most nem volt kedvem kikenni a formát.

A kész lapot kihűtöttem és két szeletbe vágtam.

Hozzávalók a töltelékhez (párizsikrém):

10 deka tejcsoki

50 ml (fél deci) habtejszín

kevés eperlekvár

A csokit a habtejszínnel villanytűzhely 3-as (tehát pici) fokozatán óvatosan egybeolvasztottam, homogénné kevertem, majd a hűtőbe téve dermesztettem kb. fél órát.

A csoki két szintjét ezzel a párizsikrémmel töltöttem meg, majd kívülről az egészet eperlekvárral vontam be.

Díszítés:

Az Unidecet keményítős lapon a lehető legvékonyabbra nyújtottam, de akkorára, hogy bőven leérjen a torta széléig. Rásimogattam a tortára, majd alul körbevágtam. Ugyanide alulra zsinórt formáztam és masnit kötöttem. Felülre pedig csomagoló szalagot mímelve, két rágcsálót ültettem. Az oldalára két méretű virágokat szaggattam. A díszítéseket icipici eperlekvárral pontoztam alulról, hogy jól rátapadjon a tortára.

Ma vágjuk fel, kíváncsi leszek a gyerekek tekintetére, mikor meglátják.

Csokis őzgerinc baracklekvárral

Múlt héten rám jött a süti süthetnék, úgyhogy először egy olyan édességet készítettem, ami a család összes tagjának, még a finnyás gyerekeknek is ízlik. Akár Zacher-gerincnek is nevezhetnénk nagyképűen, de amúgy ez egy baracklekváros csokis őzgerinc.

Egy közepes őzgerincformába a hozzávalók:

3,0 dkg kakaópor
8,0 dkg margarin
12,0 dkg cukor
1,0 cs vaníliás cukor
2,0 db tojás
1,3 dl tej
16,0 dkg liszt
0,3 cs sütőpor (4 gramm)

baracklekvár

5 dkg keserűcsoki

Száraz összetevőket egy tálban alaposan keverjük el, különösen a sütőport a liszttel, hogy mindenhova jusson.
Nedves összetevőkből a tojást a vajjal keverjük habosra, majd tegyük bele a cukrot, végül a tejet.
A nedves összetevőkbe jól bele kell dolgozni a szárazat robotgéppel, és a szilikonformába önteni.

Előmelegített sütőben 185 C fokon sütni: kb 35-40 percig (villapróba).

Megsült tésztát rostélyra tenni, ha meghűlt kicsit, akkor damillal kettőbe, vagy háromba vágni.

Ezután töltsük meg fincsi házi baracklekvárral, majd a tetejére locsoljunk kb. 5 dkg fekete csoki olvasztmányt. Kb. 1 órahossza alatt keményre dermed rajta a csoki és szelhetjük.

A családnak több napra finom reggelit szolgáltat a kávé mellé.

Csülökpörkölt azoknak, akik semmit nem sajnálnak maguktól

Magyarok vagyunk, így ilyen ökörségeket eszünk, mint disznóláb, meg marhagyomor, ráadásul nagyon finomra el tudjuk készíteni, kizárólag annyi a bökkenő ezekkel, hogy marhára növesztik a nőszemély hátsófertályát, úgyhogy ritkán kell enni, de akkor megadni a módját! :)

A csülökpörköltbe én szoktam venni néhány általában kicsontozott csülökszeletet, ezen kívül 1-2 sertéskörmöt (sertésláb néven fut a hentesnél), valamint kevés sertéscombot, hogy színhusi is legyen benne. Alapos tisztítást igényel, szőrtől, egyebektől nem árt megfosztani ezt a husit, mert előszeretettel hagyják rajta a húsfeldolgozók.

Sok hagymával készítem, de ez a pörkölt soha nem lesz olyan sűrű szaftú, mint a marha, vagy birka, aminek csak a szaftja simán elmenne főételnek kenyérrel mártogatva. ;-)

Tehát több fej hagymát apróra vágva megpirítok némi olajon, vagy zsíron, amire aztán jó fajta halasi pirospaprikát hintek. Ezután lehúzom a tűzről, ráhalmozom a húsokat, fűszerezem sóval, borssal, korianderrel, őrölt köménnyel, és némi Erika néném által sk készített csípős pirosarannyal. Felöntöm vízzel, hogy ellepje. Ha valamit, hát ezt órákig kell főzni, közben az ember akár megsüthet egy tortát is, ha nagyon unatkozik. A csülkös körmöt fedő alatt kb. 2,5 órahosszáig kell főzni, majd megnézni, hogy mennyire ragaszkodik a hús a csontjához. Ezután fedő nélkül lehet még fél órát főzőcskézni, hogy a leve kissé megfogyatkozzon és szafttá váljon.

Ápdét Norbitól tanultam, hogy a pörköltet magában kell enni savanyúval, köret nélkül, hogy ne "ártson", de ezt a pörit én kizárólag köményes főtt krumplival tudom elképzelni. A gyerekeknek a szafttal összetörve és főleg színhússal, felnőttek, bátrabbak az inas, bőrös részekkel is próbálkozhatnak. Tudom, tudom, ez valami felháborítóan randa és gusztustalan, és hát mit képzelek én, mert ez cefet mód hizlal, de a magyar szereti ezt, hozzátartozik a szalonna-kolbászon felnevelkedett nemzedék mindennapi eledeléhez, úgyhogy mi se vonjuk meg magunktól, csak tudjunk mértéket tartani. Ugye ahogy Horatius mondta: aurea mediocritas. Egy ilyen ebéd után lehetőleg hagyjuk ki a vacsorát... ha egyáltalán este éhesek leszünk és ne mártogassunk több szeletet kenyeret a szaftba, elég az a krumpli is. ;-)

Tejfölös karfiolleves, ahogy diéta idején készítem

Ha épp fogyózol, vagy neked is úgy telik az életed, hogy "mindig" fogyózol, vagy esetleg kampányszerűen rákezdesz, akkor jól jön egy nagyobb fazék leves, amit esténként eszel, amikor már kaparod a falat az éhségtől. A leveske jól telít, isteni az íze, ha jól fűszerezed, és lefekvésig ki is tart a gyomrodban.

Most éppen karfiollevest készítettem, és nem tejszínnel, hanem tejföllel, mert abból kevesebbet is fel tudok használni, mint egy doboznyit, de ennek a levesnek számtalan változatát ettem már és szeretem is.

Hozzávalók:

1 pici fej karfiol

1 kicsi krumpli

1 fej vöröshagyma

2 ek tejföl

1 ek liszt

pirospaprika, só, bors, fokhagyma granulátum

kevés olaj

Kevés olajon egy fej apróra vágott hagymát megpirítunk, majd kevéske szögedi paprikával "pirosítjuk". Én még ilyenkor rádobálom a karfiolt és a krumplit és igyekszem összeforgatni a hagymával, de nem biztos, hogy sikerül, úgyhogy nyugodtan előtte is fel lehet engedni megfelelő mennyiségű vízzel. A vízbe aztán tegyünk fűszereket és hagyjuk magára cirka 25-30 percre a leveskénket.

Kóstolással ellenőrizhetjük, hogy a karfiol puha-e már. Ekkor szedjük ki a felét a karfiolnak és a krumplinak, majd botmixerrel mixeljük össze a fazékban lévő maradékot. Ezután 2 ek tejföl, 1 ek liszt és kevés hideg víz segítségével készítsünk habarást (vagyis ezeket alaposan keverjük ki), amivel aztán sűrítsük be levesünket. Ha ez megtörtént, mehetnek vissza a karfiolok meg a krumplik, rottyatnsuk össze az egészet, nézzük meg, hogy nem hiányzik-e még só, és ha nem, akkor zárjuk el a tüzet. Szedjük tányérba, és friss petrezselyemmel tálaljuk.

Nyúlsült borókabogyóval, babérral, sütőedényben

Életem első nyúlsültjét készítettem, és jelentem: nem az utolsót! Persze sajnálom a nyuszit, de olyan a husija, amit a gyerekek is szívesen esznek, nagyon egészséges, és persze nekünk is ízlik. Állagra a csirkemellre hasonlít a legjobban, annyi külö

nbséggel, hogy ennek még hidegen is olyan az állaga, mint a hosszan pácolt, röviden grillezett pihe-puha pipicici!

Nos, fogtam a tenyésztő Jenő bá által részemre oly gondosan összevágott húsosabb nyuszirészeket, azaz combokat, gerincet, hasa aljáról került színhúst, és az alábbi pácban dekkoltattam vagy 3 napig:

A jól záródó műanyag edény aljára kevés olíva olajat tettem, ebbe pár kanál magos mustár, kevéske szójaszósz, annál több fokhagyma, borókabogyó, babérlevél és kevés só, frissen őrölt bors került. A borókabogyókat jó lett volna összetörni, de én csak összenyomtam egy lapos kés nyelével. Az egész pác nagyon kevés lett, úgyhogy egyesével kezdtem forgatni bele a húsokat, néha úgy tűnt, hogy nem lesz elég, de aztán csak sikerült rendesen bekenőcsözni őket. :) Úgyis egymás hegyén hátán feküdtek, egymást boldogították és ízesítették napokig, úgyhogy jutott mindenhova a pácból.

A sütés napján vékonyan bespricceltem olajjal a nagy üvegfedeles sütőedényemet és egymás mellé szorosan letettem a nyuszihusikat. Ezekre nyúmájjal töltött gombát pakoltam, és együtt sütöttem őket kb. 1,5 óráig 200 fokon.

Mondhatom, hogy isteni finom, a szokásostól eltérő ízvilágot szolgáltatott számunkra egy szép vasárnap délután.

A többiek krumplipürével ették, én meg inkább magában. ;-) Hiszen a nyúlhús önmagában beillik egy jó kis diétás étrendbe is.

Köszi Jenő bá, közi Zuzi manager, minden vágásból szeretnék egy ilyen nyulat! :)

Nyúlmájjal töltött gombafejek

Történt, hogy egy nagyobbacska nyúlmájhoz jutottam, amit azonban pazarlásnak tartottam csak úgy bedobni egy húslevesbe, azt gondoltam, hogy valami finomabbat sütnék belőle, ami akár önmagában megállná a helyét. ÉÉÉÉs megállta!
Imádom a gombát, így adta magát az ötlet...

Hozzávalók:

- 1 db nyúlmáj

- fél kifli

- 1-2 ek tejföl

- fél felvert tojás

- fűszer

- 8-10 gomba kalapja (kisebbek, nagyobbak)

A jókora - husik között pácolódott - nyúlmájat apróra kockáztam egy edény aljára, kb. fél felvert tojást öntöttem rá, és elmorzsoltam még fél vizezett és jól kinyomkodott kiflit. Fűszer gyanánt frissen őrölt borsot és sót tettem rá, tovább már nem fűszereztem, mer 2 napja állt a nyúlhússal egy pácban. (lásd a másik receptnél)

Az egész masszához adtam még kb. 1 evőkanál tejfölt, alaposan összekevertem és az előzőleg megtisztított gombafejekbe töltöttem. Kb. 1,5 órát sütöttem a nyúlhús tetején, de önállóan bőven elég lett volna neki 1 órahossza is, 200 fokon.

Nagyon fincsi lett, úgyhogy a jövőben másfajta májjal is fogok ilyet sütni. Ha nem pácoljuk előzőleg, akkor a masszába fokhagyma, esetleg majoranna és a tetejére borókabogyó is kívánkozik.

Diétás túrós joghurttorta sütés nélkül

Mindig akartam ilyen tortát készíteni, de aztán vagy feladtam, vagy bedőlt a torta kiborításkor, úgyhogy most ismét nekifogtam és végre összejött. Volt egy Tupperware formám kábé 10 éve, amit még soha (!) nem használtam, tehát nagyon megérte megvenni ezer éve többezerért. :)) Most viszont véééégre életemben először sikerült vele jó kis koszorútortát készíteni.

Hozzávalók:

• friss gyümölcs (eper, kiwi, vagy ami van)
• 25 dkg zsírszegény túró1 nagy pohár natúr joghurt (kb. 370 gramm)
• 10 ml folyékony édesítőszer (2 teás kanál)
• 20 gramm étkezési zselatin

Nagyon vékonyan kiolajoztam a tupperware formámat, hogy majdan könnyen kijöjjön belőle a finomság.

A koszorúforma aljára (ami a teteje lesz a tortának) apró kockára vágott epret és kivit tettem.

A túrót, a joghurttal és az édesítőszerrel alaposan kikevertem, hogy a túró ne maradjon csomós.

Felforraltam 1 deci vizet, amibe beletettem a zselatint és minihabverővel teljesen csomómentesre kevertem, közben levettem a lángról és erősen próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy miből készült, lévén a szaga büntet! Ezután az egészet belekevertem jó alaposan a joghurtos túrós masszába. Ebbe is tettem kockákra vágott epret, majd az egészet a formába öntöttem.

5 órát hűtöttem, mielőtt kiborítottam a formából. Szépen kijött, s én a forma "tetejére" borítottam, későbbiekben ebben tároltam a hűtőben is.

Fincsi, diétás, könnyű, édes! Persze jóval krémesebb lenne, ha felvert tejszínhabot is tettem volna bele, de most még ezt a zsírt is próbáltam mellőzni az életemből.

Maga a készítmény szerintem egyébként torta "krémjének" is alkalmas, vagyis piskótára is ki fogom próbálni.

Gyümölcstorta

Még Karácsonykor vettem egy Teflon tortaformát és szégyenszemre eddig nem próbáltam ki, mert valójában féltem a gyümölcstorta készítésétől. Korábban soha nem jött ki a süti a formából, úgyhogy kínlódás volt mindig a sütés vége. Hát jelentem, életemben először sikerült simán kihoznom a tésztát a teflonból, de persze előtte jó alaposan kivajaztam és kiliszteztem.

Csak 4 tojásom volt itthon, de 5 is elfért volna a formában, úgyhogy nagyon pille fajta torta ez a mai. Még jó, hogy most jutott eszembe egyébként a sütkérezés (habár a héten ez a második tortám), mert mára olyan sok friss gyümölcs lett nálunk, hála a bevásárlásnak, na meg a globalizációnak, mert nyilván márciusban az eper, a szilva nem hazai, a kiwi meg sosem volt az.

Ma még koncepció nélkül pakolásztam a gyümölcsöket a tortára, remélem egyszer valami szebb formát is sikerül kanyarintanom.

Na , szóval, 4 tojásból piskótát sütöttem, amit kevés hűtés után vékony rétegben beborítottam vanília pudinggal, amire aztán rápakoltam a gyümölcsöket, majd pedig kb. 5 gramm étkezési zselatin + 1 dl víz, édesítő, citromlé és piros színezék segítségével készített tortazselével vontam be. A zselé úgy készült, hogy felforraltam a vizet, beletettem a hozzávalókat, minihabverővel addig kevertem, mígnem csomómentes lett, majd 5 percre megfeledkeztem róla. Ezután kanállal óvatosan ide-oda csurgattam, és sajna volt, hogy túlfutott a tortán. :)

Első találkozásom a nyúllal

Mivel gyerekkoromban rengeteg nyulat fogyasztottunk, felnőtten némi averzióm alakult ki a nyúllal szemben, s jó időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra érdeklődést mutassak iránta. Mondhatom, hogy már vagy két éve foglalkoztat az ügy, újra és újra fellángol bennem az érzés, hogy nyulat kellene készítenem, de aztán itt meg is áll a gondolat. Pedig tudom, hogy finom, hogy egészséges és hogy a gyerekeimnek is végre meg kell kóstolniuk. (habár remélem Adrika nem fogja megint megkérdezni, hogy fájt-e a nyúlnak a főzés)

A végső lökést Zsuzsi barátném adta, aki újabban - aranykezű nyúltenyésztő apósát segítve - nyúlterjesztési menedzserré lépett elő. Kértem hát a friss vágásból egy jókora jószágot, ami végül szűk két kiló lett csak, mert kiderült, hogy ezek zsenge nyulak, alig pár hónapja születtek. A zsenge szó hallatán ismét megsajnáltam az állatokat, de aztán ahogy kibontottam a csomagot, már eszembe se jutott, hogy ez egykor az ólban ugrándozott. Gyönyörűen felvágva, feldolgozva kaptam a húst, így nekem már csak a szortírozás és az ötlet maradt.

Először szétválogattam a húsos és erősen csontos részeket, előbbieket sütésre, utóbbiakat levesnek szánom. Meglepően sok lett mindkét kupac, ahhoz képest, hogy két kiló az egész. Remélem majd evéskor is megfelelőnek tartjuk a mennyiséget, mert ha nem, legközelebb Zsuzsi légyszi kettőt hozzál!

A húsos részekhez végül hozzátettem a hatalmas májat is, mert úgy éreztem, hogy vétek lenne a levesben rotyogtatni, inkább megsütöm a pecsenye között.

A sütnivaló husikat egyelőre bepácoltam, a levesnek való husik meg mentek a hidegre.

A pácot érzésre raktam össze, valamiért azt vizionáltam, hogy a nyúlhoz megy a boróka bogyó és a babér, úgyhogy főleg ezek domináltak a kenetben. :) A husikat alaposan megfürdettem a pácban és ezután még 2 napig várják a sorsukat. A pácból persze nem maradt ki az olíva olaj, fokhagyma, bors, só sem, és persze a mániám, a minimális, és most tényleg minimális szójaszósz. (fúj, tudom,menjek a fenébe, ez most nem kínai kaja...!)

A következőekben majd beszámolok a kész ételről és az általa okozott gasztronómiai élményről.

Van még 2 napom kitalálni, hogy a nyuszi mellé milyen zöldségeket és köretet süssek... de azt hiszem a gomba - bármennyire is utálják a gyerekek - nem maradhat el mellőle...

Ráchal pangasiusból

Agyon szidják már ezt a halfajtát, de csak nem tudok leszokni róla. Karácsony után, mikor az ember televolt mindenféle kajával, nagyon jól esett ez a könnyű halas étel, amivel egy kábé 10 fős vendégséget vártam. Sem fázisképek, sem a kiszedett ételről készült képek nincsenek, de szerencsére a főzőedényre még volt időm egyet kattintani, mikor kivettem a sütőből.

Nagynéném ajánlotta a receptet, és nem tudom, hogy mennyiben tartottam be az utasításait, de az én változatom így készült:

Pangasius szeleteket (2 kg, mert sokan voltunk), megmostam, megszárítottam. Annyi burgonyát pucoltam, ami ilyen sok ember számára elég. A megmosott krumplit egy gyalun (nekem tekerős uborkaszelőm van) nagyon vékonyra vágtam, megsóztam és az Aldis nagy sütőedényem aljára spriccelt olajra hempergettem. A krumplit egyébként némi currybe is forgattam, valamint megszórtam borssal, borsikafűvel. Mivel nagy mennyiséget készítettem, így többemeletes lett a kaja, de alapvetően gondolom ezt csak egy réteg krumplival készítik.

A krumpli tetejére sűrűre főzött lecsót tettem, jó sokat. Valamint nyers, igen vékony hagymakarikákkal szórtam meg. Erre jöttek a halak.

A halszeleteket megszórtam citromsóval, borssal és picikét meglocsoltam citrommal és a lecsós krumplira fektettem. Ezt ismét megpakoltam lecsóval, majd megint krumplit és halat tettem rá.

A sort ismét lecsóval zártam.

Amikor készen volt a rétegezés, akkor egy külön tálban egy nagy doboz tejfölt kikevertem sóval, borssal, némi fokhagyma granulátummal és főzőtejszínnel, majd pedig az egész étel tetejére locsoltam.

200 fokos sütőben sütöttem legalább 1 óráig, majd pedig keveset még fedő nélkül pirítottam.

Babi mami-féle mákos cserkészkalap

A receptet nem is Babi nagymamámtól, hanem annak az anyukájától, tehát a Babi dédmamámtól szereztem, anyukám ugyanis lemásolta nekem a kilencszázas évek közepén vezetett receptfüzetét.

Babi mamám mindig sütött nekünk ilyen kalapokat, aminek egyébként a tésztáját nagyon könnyen összegyúrtam, a szenvedés csak utána jött. Valószínűleg - mivel sajnos a tejet nem mértem - enyhén puha lett a mák, ezért nehéz volt vele bánni, de emlékszem, hogy mami két kiskanállal ripsz-ropsz rápakolta a kalapokra a tölteléket...

A mákos sütit egyébként Karácsonyra készítettem, de a vizsgaidőszak és egyebek miatt sajnos mostanában hanyagoltam a blogot, így csak most kerül fel ide.

Recept később