Férjem egy fotó alapján nyálcsorgatásba kezdett, majd azon nosztalgiázott, hogy régen a nagymama testvére milyen finom linzerkarikákat sütött. Elkészült a keksz, megkenték lekvárral, s ki sem bírták várni, hogy megpuhuljon, már falták is.
Kerestem hát receptet hozzá, de egyik sem tetszett valamiért, folyton a cukrász Egér haverom jutott eszembe, aki azt mondta, az ilyen linzer mindig 3-2-1 arányban készül. Megfogadtam tanácsát, és az alábbiak szerint jártam el:
30 dkg liszt
20 dkg margarin
10 dkg cukor
1 tojás sárgája
1 teás kanál vanília aroma
került összegyúrásra. Utána follpackban 1 napig pihentettem a hűtőben, majd mikor kivettem, nem lehetett nyújtani, mert egyrészt ragadt, másrészt a széle tört. Gyors mozdulatokkal nagyon kevés liszttel átgyúrtam (kevés = kb. max egy marék), részekre szedtem és így már simán sikerült kinyújtani. Mikor már jó vékony volt, linzerkarika forma híján nagy pogácsákat szaggattam belőlük, s minden másodiknak a közepét egy kisebb pogácsaszaggatóval kiszúrtam. Készültek virágok és egyéb formák is.
Valahol azt olvastam, hogy ezek a sütik 10 perc alatt megsülnek, de ez valahogy nem akarta az igazságot, így nagyjából 18 max 20 percig sütöttem. Figyelgettem, és ahogy icipicit pirult a teteje, már vettem is ki. Lehet, hogy az volt a "gond", hogy két tepsivel tettem be, 180 C fokra és légkeverésre. Talán kevés volt a 180 fok a mennyiségnek :), de így legalább tudom, hogy ez nem készül el 10 perc alatt. A blogomban található mogyorós keksz azonban simán 10-12 perc alatt megsült, persze úgy, hogy előtte már órákig ment a sütő.
Az elkészült karikákat teljesen kihűtöttem, a teli formákat megkentem házi baracklekvárral, majd rátettem a tetejüket. Egy fémdobozban várják a sorsukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése