Életemben először sütöttem kacsacombot, soha nem mertem venni a tokok és tollak miatt :/, s most sem lett a kedvencem. Két fajta szemöldökcsipeszt, kést és önnön körmömet használtam a toktalanításra. :/ Majdnem úgy gondoltam, hogy én soha többé kacsacombot... de azután a végeredmény teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy ilyen finom kacsacombot soha életemben nem ettem, ha tehetem, mindig így fogom elkészíteni, mert még másnap is csak úgy omlott szét a húsa, mint Mrs. Lipton meggyes lepénye Wilson kapitány szájában.
Vettem 4 jókora kacsacombot, s előzőt este megtisztítás után :/// bedörzsöltem jó alaposan sóval, citromborssal, s a húsába szúrt lukakban elrejtettem imitt amott darabokra vágott fokhagymát. Betettem egy zárható dobozba, s altatódalt dúdolván a hűtőbe fektettem őket. A bőrét kockásra akartam bevágni, de valamiért nem sikerült túl jól a művelet.
Másnap egy kisebb kerek tepsibe tettem a combokat (amiben épp elfértek kényelmesen), s annyi alkoholmentes sört (mert ez volt itthon) öntöttem alájuk, hogy épp félig elfedje a kicsikéket. Na ezután jön a türelmi játék. Alufóliával lefedve 180 fokon 2 órahosszáig párolódtak a sütőben, majd lemertem róluk a kisült pecsenyelét, és lefedetlenül újabb 1 óráig pirultak úgy, hogy közben 3-4x meglocsoltam az előzőleg lekanalazott lével őket. Közben dobtam rá néhány karika póréhagymát is, de azt legközelebb mellőzöm, mert szénné sültek.
A végeredmény egy kívül ropogós, belül porhanyós, ízletes husi lett, aminek élvezeti értékén csak dobott, hogy a hazai ízeket felidézendő hagymás törtkrumplit tettem mellé köretnek. Nagypéntek után jól esett egy ilyen ízletes falat.
Mivel nem volt itthon vöröskáposzta, őszibarack befőttel fogyasztottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése