Húsvéti kolbászos fonott

Egy nagy rúd házi szalámira tettem szert, amelynek még nem volt ideje kiszáradni. Erről azután eszembe jutott, hogy anyukám Húsvét idején többször kolbászos krumplis pogácsát készített. Mivel a fonott kalács tésztám már éppen kezdett életre kapni, gondoltam nem gyúrok külön krumplis pogácsát, hanem kipróbálom ezt a kissé édeskés tésztát erre a célra. Bejött! :) Nagyobbik lányom - aki elég finnyás - hamar megevett kettőt, majd másnap még egyet. A fele tésztából aszaltszilvás fonottat készítettem, így a maradék tésztából 6 pici kalács lett.


A recept a következő:
500 g liszt
5 dkg friss élesztő
100 g cukor
2 tojás (melyből az egyik tojás felét félre teszem megkenésre)
220 ml tej
5 dkg margarin kockákra vágva.

Az egészet a kenyérsütőgép dagasztó edényébe tettem és hagytam, hogy a Boman kenyérsütő dolgozzon helyettem.

Közben eszembe jutott a Jackie Brownból Ordell monológja, miután lelőtte a hasonló hangzású névvel rendelkező (ejtsd: 'boman' :)) kis nepper figurát, s Louis megkérdezte, hogy miért tette, Ordell meg a szokásos Tarantinos fejtegetésbe kezdett: "He put himself in a position where he was going to have to do ten years in prison, that's what he did. And if you know Beaumont, you know ain't no god damn way he can do ten years. And if you know that, then you know Beaumont's gonna do anything Beaumont can to keep from doing them ten years, including telling the federal government any and every motherfucking thing about my black ass. Now that my friend is a clear cut case of him or me. And you best believe it ain't gonna be me."

Aztán visszaevezvén a kalácsaimhoz, ketté vettem a tésztát, s mint fent részleteztem, feléből aszaltszilvás kalácsot készítettem, amit betettem a tepsibe, megkentem tojássárgájával, megszórtam cukorral és várta a sorsát az 50 C fokos sütőben.

Ezután 6 egyenlő részre vettem a tésztát, amelyet újabb 3-3 darabra osztottam. Kilapítottam egy-egy darabot, tettem bele némi friss szalámi csipeteket, kukaccá sodortam, s mikor három ilyen létrejött, megfontam, mint Brezsnyev a szemöldökét. A szalámi csipetkékről meg Csepke húgom kolbicsipetkés szendvicsei jutottak eszembe, amit a 90-es években készített nekem, mikor hazalátogatott a szülői házba. Tiszta nosztalgia volt a nap. :)

Tepsibe tettem az ily módon létrejött kalácsokat, lekentem tojással és most jön a furcsaság! Mindet megszórtam sóval és köménymaggal. El kell mondjam, nagyon jól harmonizált az édes kalács a sós kolbásszal és enyhén sós tetejével.

Ezután 180 C fokra kapcsoltam a sütőt és légkeverésen kezdtem sütni őket, mert két tepsi volt benn (egyiken a szilvás kalács). 20 percre beállítottam , s mikor csipogott totál feketék voltak. Ribilliót csaptam, de azután a férjem lehiggasztott, hogy ne csak a sütőt, de a hangerőt is tekerjem le, mert a kalács pont ilyen barnán jó és végre egyszer ilyen lett.

Na oké.

Kitettem egy tálcára őket, s a vendégek cirka fél óra alatt jó részét megették. Finom volt sonkával, tojással, tormával is. ;-)