Húsvéti kolbászos fonott

Egy nagy rúd házi szalámira tettem szert, amelynek még nem volt ideje kiszáradni. Erről azután eszembe jutott, hogy anyukám Húsvét idején többször kolbászos krumplis pogácsát készített. Mivel a fonott kalács tésztám már éppen kezdett életre kapni, gondoltam nem gyúrok külön krumplis pogácsát, hanem kipróbálom ezt a kissé édeskés tésztát erre a célra. Bejött! :) Nagyobbik lányom - aki elég finnyás - hamar megevett kettőt, majd másnap még egyet. A fele tésztából aszaltszilvás fonottat készítettem, így a maradék tésztából 6 pici kalács lett.


A recept a következő:
500 g liszt
5 dkg friss élesztő
100 g cukor
2 tojás (melyből az egyik tojás felét félre teszem megkenésre)
220 ml tej
5 dkg margarin kockákra vágva.

Az egészet a kenyérsütőgép dagasztó edényébe tettem és hagytam, hogy a Boman kenyérsütő dolgozzon helyettem.

Közben eszembe jutott a Jackie Brownból Ordell monológja, miután lelőtte a hasonló hangzású névvel rendelkező (ejtsd: 'boman' :)) kis nepper figurát, s Louis megkérdezte, hogy miért tette, Ordell meg a szokásos Tarantinos fejtegetésbe kezdett: "He put himself in a position where he was going to have to do ten years in prison, that's what he did. And if you know Beaumont, you know ain't no god damn way he can do ten years. And if you know that, then you know Beaumont's gonna do anything Beaumont can to keep from doing them ten years, including telling the federal government any and every motherfucking thing about my black ass. Now that my friend is a clear cut case of him or me. And you best believe it ain't gonna be me."

Aztán visszaevezvén a kalácsaimhoz, ketté vettem a tésztát, s mint fent részleteztem, feléből aszaltszilvás kalácsot készítettem, amit betettem a tepsibe, megkentem tojássárgájával, megszórtam cukorral és várta a sorsát az 50 C fokos sütőben.

Ezután 6 egyenlő részre vettem a tésztát, amelyet újabb 3-3 darabra osztottam. Kilapítottam egy-egy darabot, tettem bele némi friss szalámi csipeteket, kukaccá sodortam, s mikor három ilyen létrejött, megfontam, mint Brezsnyev a szemöldökét. A szalámi csipetkékről meg Csepke húgom kolbicsipetkés szendvicsei jutottak eszembe, amit a 90-es években készített nekem, mikor hazalátogatott a szülői házba. Tiszta nosztalgia volt a nap. :)

Tepsibe tettem az ily módon létrejött kalácsokat, lekentem tojással és most jön a furcsaság! Mindet megszórtam sóval és köménymaggal. El kell mondjam, nagyon jól harmonizált az édes kalács a sós kolbásszal és enyhén sós tetejével.

Ezután 180 C fokra kapcsoltam a sütőt és légkeverésen kezdtem sütni őket, mert két tepsi volt benn (egyiken a szilvás kalács). 20 percre beállítottam , s mikor csipogott totál feketék voltak. Ribilliót csaptam, de azután a férjem lehiggasztott, hogy ne csak a sütőt, de a hangerőt is tekerjem le, mert a kalács pont ilyen barnán jó és végre egyszer ilyen lett.

Na oké.

Kitettem egy tálcára őket, s a vendégek cirka fél óra alatt jó részét megették. Finom volt sonkával, tojással, tormával is. ;-)

Sajtos csigaropogós

A sajttortából kimaradt tömlős sajton gondolkodtam, kellene készíteni olyasfajta sajtos csigát, amit Csepke húgom szokott kész pizzatésztából. Mivel nem nagyon emlékeztem a kész tészta állagára, kénytelen voltam kiötölni egyet. Annál is inkább kapóra jött az ötletem, mert egyrészt a gyerkőcök imádják a sósat, ellenben nem imádják a sajttortát, továbbá ott forhant a hűtőben egy ideje egy jókora darab füstölt sajtocska.

Ledaráltam egy darab füstölt sajtot.
1 tömlős natúr Macisajtot kinyomtam egy tálkába

25 dkg lisztet
2,5 dkg élesztőt
0,5 dl (50 ml) étolajat
120 ml vizet
1 evőkanál tejfölt
5 ml (egy teás kanál) sót
némi borsot
beleszórtam egy keverőtálba, pár csipet cukorral próbáltam munkára bírni az élesztőt, de közben már össze is kevertem egy kézi mixer dagasztó karjával. (hullámos feltét)

A kész tésztát betoltam egy 50 fokos sütőbe és 20 percig kelesztettem. Ebből 15 perc alatt végig porszívóztam a lakást ott, ahol a papok táncolnak (másnak is ajánlom a multitaskolást), szóval rend is lett, kissé meg is kelt a tészta.

200 fokra tekertem a sütőt.

Korszakalkotó módszeremmel, két sütőpapír között olyan vékonyra nyújtottam, amennyire csak lehet. Egy lapos késsel a krémsajtot eloszlattam a tésztán, ezután gazdagon megszórtam sajttal, palacsintamód feltekertem, majd lisztbe mártott késsel minél vékonyabb szeletekre vágtam. Tepsibe fektettem, és a tetejét ismét megszórtam egy-egy csipet sajttal.

200 fokos sütőben kb. 25 perc alatt készre sütöttem. Kb. 18 darab lett belőle, és nagyon fogy! :)

Sajttorta

Ditta barátnémtól kaptam egy receptet, amit menet közben kénytelen voltam módosítani, lévén a hozzávalókból az általam választott tömlős krémsajtot én sósnak találtam édes sütibe, így azt kihagytam. Ettől még jó lett. :) A cukrot édesítőre cseréltem, a kekszet pedig teljes kiőrlésűre, hátha így kevésbé van lelkifurdalása az embernek, amikor falja. A végeredmény egy finom, kissé habos állagú torta lett.


Node, hogyan is készült?

Tortalaphoz:
1 csomag Zabfalatok rostos keksz összeturmixolva
néhány darab kakaós teljes kiőrlésű keksz, hogy összesen 25 dkg legyen a másikkal együtt
12,5 dkg margarin olvasztva


500 gramm light Mascarpone sajt (Aldi)
1 dl tejföl
3 tojás
12 ml folyékony édesítő
1 ek étkezési keményítő
kevés folyékony vanília aroma

Előmelegítettem a sütőt 150 C fokra.
A kekszeket ledaráltam egy mixerben, s olvasztott vajjal összekevertem. Fogtam egy 24 cm átmérőjű kerek formát, kibéleltem sütőpapírral, s az aljába tapasztottam a vajas morzsát. Ami fontos, hogyha levehető oldalú tortaformával dolgozunk (én kerek tepsivel sütöttem), akkor alulról alufóliával be kell bélelni a formát, hogy nehogy majdan a gőzöléshez használatos víz beszivárogjon. Na, szóval ezt a tésztát 10 percig elősütöttem a sütőben, majd kivettem.

Közben 3 tojásfehérjét felvertem egy tálban. Egy másik tálban összeöntöttem a sajtot, tejfölt, tojássárgáját, folyékony édesítőt és habverő közepes fokozatán jól összekevertem, majd rádobván a keményítőt, ezt is eldolgoztam a masszában. Ezután óvatosan beleforgattam a tojásfehérje habot, s az egészet a sütilapra simítottam.

A sütőformát betettem egy magas oldalú tepsi közepére, s egy vizeskancsóval óvatosan annyi vizet öntöttem alá, hogy a sütőformát félig ellepje. Ügyesen bejuttattam a sütőben és 1 óra 10 percig 150 fokon gőzöltem. Eddigre kissé megbarnult már a teteje.

Legközelebb kipróbálom úgy is, hogy nem verem fel a tojásfehérjét, mert most néhány amcsi oldalon pont azt olvastam, hogy minél kevésbé kell verni a tojást, hogy kevés legyen a buborék a sütiben, ergo ne legyen habos állagú; se eddig cukikban is inkább "szalonnás" állagú sajttortát ettem, mintsem könnyed habosat. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem tudtam kivárni a 3-4 órás hűtési időt, így kb. 1 óra múlva már ettem egy szeletet belőle, úgyhogy mostanra már biztos, hogy jóval összeszedettebb az állaga a tortának.

Sörben sült kacsacomb

Életemben először sütöttem kacsacombot, soha nem mertem venni a tokok és tollak miatt :/, s most sem lett a kedvencem. Két fajta szemöldökcsipeszt, kést és önnön körmömet használtam a toktalanításra. :/ Majdnem úgy gondoltam, hogy én soha többé kacsacombot... de azután a végeredmény teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy ilyen finom kacsacombot soha életemben nem ettem, ha tehetem, mindig így fogom elkészíteni, mert még másnap is csak úgy omlott szét a húsa, mint Mrs. Lipton meggyes lepénye Wilson kapitány szájában.

Vettem 4 jókora kacsacombot, s előzőt este megtisztítás után :/// bedörzsöltem jó alaposan sóval, citromborssal, s a húsába szúrt lukakban elrejtettem imitt amott darabokra vágott fokhagymát. Betettem egy zárható dobozba, s altatódalt dúdolván a hűtőbe fektettem őket. A bőrét kockásra akartam bevágni, de valamiért nem sikerült túl jól a művelet.

Másnap egy kisebb kerek tepsibe tettem a combokat (amiben épp elfértek kényelmesen), s annyi alkoholmentes sört (mert ez volt itthon) öntöttem alájuk, hogy épp félig elfedje a kicsikéket. Na ezután jön a türelmi játék. Alufóliával lefedve 180 fokon 2 órahosszáig párolódtak a sütőben, majd lemertem róluk a kisült pecsenyelét, és lefedetlenül újabb 1 óráig pirultak úgy, hogy közben 3-4x meglocsoltam az előzőleg lekanalazott lével őket. Közben dobtam rá néhány karika póréhagymát is, de azt legközelebb mellőzöm, mert szénné sültek.

A végeredmény egy kívül ropogós, belül porhanyós, ízletes husi lett, aminek élvezeti értékén csak dobott, hogy a hazai ízeket felidézendő hagymás törtkrumplit tettem mellé köretnek. Nagypéntek után jól esett egy ilyen ízletes falat.

Mivel nem volt itthon vöröskáposzta, őszibarack befőttel fogyasztottuk.

Túrógombóc light (Norbi update)

Néha veszek a Sparban kész túrógombócot, de rájöttem, hogy az valószínűleg szénhidráttal van telenyomva, én pedig a túrót kívánom inkább, mint a lisztet. :) Megtetszett azonban, hogy nem forgatják zsemlemorzsába, így én is csak édestejföllel öntöttem le a sajátjaimat, nyomban ahogy elkészültek, még melegen.

Hozzávalók:
50 dkg túró
1,8 dl búzadara (szerintem 2 is lehetne akár)
3 nagyobb tojás (vagy 4 kisebb)
folyékony édesítő (kóstolgattam)
vanília (kivonat)
citromhéj ízlés szerint

Tejföl az öntözéshez.

Előző este be kell keverni, hogy a gríz megszívja magát és főlés közben ne dagadjon szét a gombóc.

A tojásfehérjéket felvertem egy robotgép habverőjével.

Egy másik tálban a túrót, sárgákat, vaníliát, folyékony édesítőt összekevertem a géppel, majd hozzáöntvén a búzadarát, szintén jól átkevertem a masszát. Végül a tojásfehérjével fellazítottam az egészet, s lefedve 1 éjszakára a hűtőbe tettem.

Másnap forrásban lévő vízbe dobáltam a nedves kézzel formázott kisebb gombócokat, s ahogy feljöttek ki is szedtem őket. Egy laposabb doboz aljára kanalaztam némi édesítőszerrel elkevert tejfölt, rászedtem fele gombócot és meglocsoltam a tejföllel. Ezután teljesen lehűtöttem (hűtőben), és úgy nagyon finom volt, a tejföl is kissé megkeményedett rajta.

A gombócok másik felét pirított zsemlemorzsába forgattam, és édes tejföllel kínáltam a családnak (valamint egyet magamnak). :)

Kínai rizsgombóc

Mikor tavaly ősszel Párizsban jártunk, a kínai éttermekben teljesen más ételek fogadtak minket, mint amiket itthon megszoktunk. Férjem mesélte, hogy más országokban is hasonló kínálatot látott, mint Párizsban, ebből arra következtettem, hogy ezek kínaibb kínai ételek, mint itthon.

Megkedveltünk egy bizonyos kis tésztabatyut, amibe mindenféle jót becsomagoltak, de utána nem sütötték még meg olajban, így nem tocsogott a zsírtól, friss volt és változatos.

Miután tavaly ősz már régen volt, Párizsba mostanában nem tervezünk menni :), kénytelen voltam utána járni, hogyan készülnek ezek a gombócok. Előre is elnézést kérek attól, aki tudja, hogy mi az eredeti recept, én viszonylag a magam eszétől haladtam előre, és az eredmény számunkra nagyon jó lett. Szerintem nem is olyan macerás, mint ahogy azt az ember előre elképzeli, egész hamar végeztem a 10 gombóccal.

Felhasználtam:
10 db kerek rizslap (Ázsia üzletekben kapható, Banh Tráng van ráírva)
egy kis darab reszelt káposztát
1,5 kávéspohár rizst
némi szójaszószt
1 cs Surimit
1 ek étolajat
kínai öt fűszer keverékét (csillagánizs, fahéj (kasszia), szegfűszeg, édeskömény, szecsuáni bors)
sót

A káposztáról egy kis darabot levágtam, lereszeltem és serpenyőben elkezdtem olajon pirítani, némi borssal. Közben egy kis lábasban megfőztem 1,5 kis kávéspohár rizst (dupla annyi vízzel), kevés sóval. A káposztát sűrűn kevergettem, és mikor majdnem készen lett meglocsoltam szója szósszal és kínai öt fűszer keverékéből kevéssel. Apóra vágtam a surimit és a szinte kész ételbe kevertem, picit összepirítottam és elzártam a tűzhelyet. A készre főtt rizst belekevertem a serpenyőben összesült (lent látható) hozzávalókba.

Ezután érzésre kezdtem el dolgozni a rizslappal. Egy nagyobb edénybe, amibe gondoltam, hogy egy kerek lap szépen belefér majd, felforralt vizet tettem. Beledobtam egy rizslapot, amit megfordítottam és kb. 15 mp alatt megpuhult. Talán nem kellett volna ennyire forró víz, mert majd szétégette a kezemet , de aztán ahogy melóztam, egyre hűlt. (pótolgatni kellett)
A megpuhult rizslapot egy vágódeszkára tettem (amit előtte sütőpapírral borítottam), vizes kézzel, mert úgy jól kezelhető ez a lap. A rizses töltelékből gombócot formáltam, a lap közepére tettem, majd száraz kézzel kis batyut formáztam és egy tálra tettem. Így jártam el a többi gombóccal is. Az elkészült batyukat kb. 1 órahosszával később ettük, eddigre szépen összeragadt a batyu szája, összeértek az ízek.

A gombócokat a Párizsból hozott csípős chiliszószba és a Londonból hozott édes chiliszószba mártogattuk. Röhejes, hogy a kínai ételhez minden máshonnan szereztük be a hozzávalókat, mint Kína. :)

A töltelékbe tettem némi cayenne borsot, amit nem kellett volna, mert dög erős lett, így nem is írtam oda a hozzávalókhoz.

Nagyon hajazott a párizsi élményre, úgyhogy szerintem a jövőben sűrűn fogok ilyet készíteni, de majd variálom a töltelék hozzávalóit.

Miso leves

Érdekes, de ezt a levest a japánok reggelire eszik, készül többfajta hozzávalóval, ami azonban elengedhetetlen, az a Miso pasta. Vettem egy szép adagot, a maradék pedig eláll a hűtőben dobozban, s most először magam készítettem a Miso levesemet.

Hozzávalók:
Miso püré
1,5 l víz (nagyon sok!)
50 g szárított fafüle gomba
kb. egy ek szárított wakame alga
1 ek szójaszósz
kevés só, cayenne bors (vagy bármi csípős)
némi nyers zöldség (vékonyra reszelt répa, zöldhagyma, stb.)

A gombát leöntöttem forróvízzel.

5 percre beáztattam az algát hideg vízbe, meglepő módon hatalmasra nőtt eredeti méretéhez képest. Leöntöttem a vizet, hagytam száradni.

10 perc után kivettem a gombákat egyesével és vékony csíkokra vágtam, majd 1 liter vízben feltettem főni. Hozzá adtam a szójaszósz, kevés cayenne borsot, és hagytam kb. 10 percig főni.

Eközben újra felforraltam fél liter vizet és egy kis tálkában 3 kis ek miso pürét (szerintem 1-2 is elég lett volna!) és mikor a gomba 10 perce lejárt, beleöntöttem az egészet. Jól elkevertem, majd beleöntöttem az algát és a nyers zöldségeket is. Rottyantottam az egészen egyet és gyengén utána sóztam; majd elzártam a tüzet alatta.

Ma már kétszer ettem belőle... :)), tök olyan, mint a japán éttermekben.

Ázsia mánia

Utóbbi időben nagyon megkedveltem a kínai és japán ételeket. Hétvégén a Vásárcsarnokban jártam, ahol az alagsori Ázsia Bt-nél jó adag érdekességet vásároltam. Mostanában számíthattok ilyen receptekre.

Vettem mindenféle szárított algát, egyrészt Nori lapot sushihoz, Kombu algát salátának és Wakame algát salátának, illetve levesnek. Került a kosárba miso pasta is, ami egy erjesztett szójababos püré, a japánok reggelente ebből főznek levest. Találtam még fafüle gombát is, ami itt jóval olcsóbb volt, mint a hétköznapi boltokban. Több fajta fűszert is bevásároltam, mert a közeljövőben indiai husit is szeretnék sütni.

Répás fasírt

Untam már a hagyományos fasírtomat, volt itthon egy csomó vékonyra reszelt répa, úgyhogy most ezzel készítettem a fasírtot.

50 dkg kevésbé zsíros darálthusi
1 teás kanál só
fokhagyma granulátum
2 marék reszelt répa
1 ek hüvelyesliszt
1 tk halszósz (kínai cucc)
kevés szójaszósz
bors
1 tojás

Az egészet összekevertem, gombócokat gyúrtam, majd sütőpapírral kibélelt tepsiben laposra nyomkodtam a gombócokat.

200 C fokos villanysütőben 40 perc alatt pirosra sütöttem úgy, hogy közben 1x megfordítottam őket.

Salátával fincsi.