Soha nem sütöttem még gofrit, nyáron azonban ettünk Kunfehértón, s újra megtetszett. A szegedi diákéveket juttatta eszembe, amikor a NagyÁ mellett (értsd Napsugár Áruház) az összes zsebpénzünket tejszínhabos gofrira pazaroltuk. Pedig volt ott egy hentes is, ahol jó kis véreshurkát mértek, de erre már csak ritkán maradt :).
Mivel kb. 1 éve vettem egy kombinált szendvicssütőt, elővettem végre a gofri formákat, és bekattintottam. Megpróbáltam több receptből egy használhatót összehozni. Ezek kerültek bele:
20 dkg fehér liszt
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
80 gramm kukorica olaj (tudom, fúj, de a margarin se jobb, és nem volt kedvem vele pepecselni. margarinból 8 dkg kell, ha valaki azt választja, és lehet, hogy decire a 80 gramm 0,8 dl-re jön ki kb.)
8 dkg cukor (ez is fúj, de nem számoltam ki, hogy mennyi édeske kéne helyette)
1 vaníliás cukor (ez meg aztán végképp fúj! :))
fél csomag sütőpor, azaz 6 gramm
2 tojás
3 dl tej
A tojásokat szétválasztottam, s a fehérjét egy külön edénybe tettem.
A liszteket és a sütőport elkevertem, majd rájuk tettem a tojás sárgáját és az összes többi hozzávalót, kivéve a tejet, mert azt menet közben aprónként adtam hozzá.
Mosogatáshatékonyság miatt én a fehérjét mindig előre verem fel, majd megvárja a sorát, de utána a habverő rögtön mehet a másik masszába. Simán összekeveri a gép, de legyen jó magas falú az edény, így a tejet se fröcsköli ránk. A tej felét kb. apránként adtam hozzá emiatt. Végül aztán bekapcsoltam a goffrisütőt, amit előzőleg megkentem egy ecsettel olajjal. Lehet, hogy nem kellett volna, de nem ártott.
Legvégén összekevertem a két masszát, azaz a fehérjét óvatosan beforgattam.
A sütőre mertem egy-egy kis merőkanálnyi adagot, majd szépen kitapasztaltam menet közben, hogy mennyit kell beletennem ahhoz, hogy vékonyabb, ropogósabb legyen a tészta. (ki mit szeret persze)
Kb. 4 perc kell a sütésükhöz, de közben a blogot is írtam, így nem tudom. :D
Mindenesetre az egyik lányomnak ez fúj kategória, a másik rögtön befalt egyet, az anyjuk meg, persze pusztán jóindulatból, hogy ellássa a meózási feladatokat, befalt vagy kettőt. Az eredmény frankó! Lassú, de nem ragad le, könnyen kiszedhető egy lapáttal (sőt szinte kézzel is), s ahogy áll, kissé megropogósodik.
Kanadai juharsziruppal, baracklekvárral kínáltam. Az uram lovagolni van, remélem örül majd az eredménynek, mikor hazajön fáradtan és lószagúan. :)
Azt hiszem innentől már csak a fantázia szab határt a különféle gofriknak, csak legyen más dolga is az embernek közben, mert én nem az az ott ülős fajta vagyok, még a locsolókanna megtöltésekor is kipakolom a mosogatógépet, minthogy ott várom, hogy megteljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése