Életem legjobb kenyerét sütöttem tegnap, olyan vastag lett a héja, hogy alig bírtam elropogtatni. A titok két tényezőn alapulhat, egyik, hogy a kovászt előző este elkészítettem, a másik, hogy a kenyeret sütés közben gőzöltem alulról.
Először is egy nagyobb keverőedénybe tettem egy élesztőt, egy teáskanál cukrot, kb. 1 dl langyos vizet és annyi fehér lisztet, hogy nokedli állagú tésztát kapjak. Habverővel kikevertem, és kinn hagytam másnapig kovászolódni. Éjszakára kitettem az erkélyre, mert a lakásban túl melegnek tartottam a hőmérsékletet.
Az így felfutott kovász segítségével gyúrtam az alábbi tésztát:
Egy keverőtálba kb. 5 dkg rozslisztet és 40 dkg finomlisztet, 3 evőkanál búzadarát tettem, majd két teáskanál sót, őrölt köményt, egy púpos teáskanál libazsírt, egy evőkanál tejfölt, kb. 2 dl vizet és a kovászt tettem rá. Közben főztem három kis krumplit, amit összetörve szintén a tésztába tettem. Talán ennek köszönhető, hogy nagyon ragacsos lett az egész, úgyhogy gyúrás közben folyton pótolni kellett liszttel, de még a kelesztés után is mikor átgyúrtam egy csomó lisztet felvett. Az első dagasztás után 1 órahosszát kelesztettem a tálban, majd pedig kénytelen voltam átgyúrni, mert nem tudtam volna áttenni a tepsibe, csak cafatokban. (olyan lágy volt a tészta, és nyúlós) Átgyúrtam, újabb és újabb lisztet hintettem rá, mígnem olyan állagú lett, hogy egy gombóc formában átdobjam a tepsibe. (előtte sütőpapírral kibéleltem) A sütőt eddigre 180 C fokra felmelegítettem, alulra pedig egy cserépedényben vizet tettem, hogy sütés közben ez gőzölje a kenyeret. Amikor az átgyúrással készen voltam, a sütőt felvettem 200 C fokra, és úgy kezdtem el sütni a kenyeret. Pirulásig sütöttem, de egyszer a vége felé kihúztam, megkentem hideg vízzel és visszatoltam. Később, mikor elkészült, akkor is megkentem hideg vízzel a tetejét. Több helyen megrepedt (habár bevágdostam én is), és nagyon jó vastag héja lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése