Augusztus huszadikai új kenyér

Életem legjobb kenyerét sütöttem tegnap, olyan vastag lett a héja, hogy alig bírtam elropogtatni. A titok két tényezőn alapulhat, egyik, hogy a kovászt előző este elkészítettem, a másik, hogy a kenyeret sütés közben gőzöltem alulról.

Először is egy nagyobb keverőedénybe tettem egy élesztőt, egy teáskanál cukrot, kb. 1 dl langyos vizet és annyi fehér lisztet, hogy nokedli állagú tésztát kapjak. Habverővel kikevertem, és kinn hagytam másnapig kovászolódni. Éjszakára kitettem az erkélyre, mert a lakásban túl melegnek tartottam a hőmérsékletet.

Az így felfutott kovász segítségével gyúrtam az alábbi tésztát:
Egy keverőtálba kb. 5 dkg rozslisztet és 40 dkg finomlisztet, 3 evőkanál búzadarát tettem, majd két teáskanál sót, őrölt köményt, egy púpos teáskanál libazsírt, egy evőkanál tejfölt, kb. 2 dl vizet és a kovászt tettem rá. Közben főztem három kis krumplit, amit összetörve szintén a tésztába tettem. Talán ennek köszönhető, hogy nagyon ragacsos lett az egész, úgyhogy gyúrás közben folyton pótolni kellett liszttel, de még a kelesztés után is mikor átgyúrtam egy csomó lisztet felvett. Az első dagasztás után 1 órahosszát kelesztettem a tálban, majd pedig kénytelen voltam átgyúrni, mert nem tudtam volna áttenni a tepsibe, csak cafatokban. (olyan lágy volt a tészta, és nyúlós) Átgyúrtam, újabb és újabb lisztet hintettem rá, mígnem olyan állagú lett, hogy egy gombóc formában átdobjam a tepsibe. (előtte sütőpapírral kibéleltem) A sütőt eddigre 180 C fokra felmelegítettem, alulra pedig egy cserépedényben vizet tettem, hogy sütés közben ez gőzölje a kenyeret. Amikor az átgyúrással készen voltam, a sütőt felvettem 200 C fokra, és úgy kezdtem el sütni a kenyeret. Pirulásig sütöttem, de egyszer a vége felé kihúztam, megkentem hideg vízzel és visszatoltam. Később, mikor elkészült, akkor is megkentem hideg vízzel a tetejét. Több helyen megrepedt (habár bevágdostam én is), és nagyon jó vastag héja lett.

Chanel táska torta - Chanel bag cake

Tesómékhoz megyünk augusztus huszadikára, és egy igazi csajnak milyen tortát készítettem volna, ha nem Chanel táskát?

A csokis tortalapokat fahéjas almával töltöttem, kíváncsi leszek a végeredményre, legalábbis ami majd a számba kerül. Külsőre ilyen lett:

A torta tésztája egyébként a szokásos csokis, recept a blogomban. Amit érdemes tudni,hogy a kész tészta (megsülve) fagyasztható, sőt, ha kivesszük a fagyasztóból, könnyebben faragható. Pár napja fagyasztottam egy téglatest formát, és abból vágtam ma ki ezt. Úgyhogy a tortalap előre elkészíthető. 

Kutya torta - dog cake

Kislányom 7 éves lett, és kutya tortát szeretett volna. Hát nem mondom, megdolgoztam vele, két külön tepsiben sütöttem az alkatrészeket, azaz egy nagy négyzetet és egy kört, amiből azután kifaragtam a testét és a fejét, meg a végtagokat. A problémát csak az okozta, hogy nem vagyok jó megfigyelő, nem ismerem a kutyákat, nem tudok rajzolni se, úgyhogy nem vagyok megelégedve a végeredménnyel, de a kislányom még nem látta, így lehet, hogy az ő mosolya majd kárpótol.

Ilyen randán nézett ki, ahogy a sütőpapíron faragcsáltam.

Először a mellső lábakat külön akartam burkolni, de jobb lett volna, ha a hátsókkal teszem ezt. :( Sajnos ott nagyon vékony volt a marcipán, így volt mit javítanom, mikor a lábakat formáztam hátul. A fejet külön vontam be, és két szurkapiszka segítségével biztosítottam rá a testre. A füleket először meg kellett szárítani fél gyufaszállal a végükben, hogy azokkal tudjam felszúrni a fejre. A szemeknek először még a csupasz fejre tettem egy kis hurkányi marcipánt, mintha egy szemöldök lenne. Utána mikor beborítottam, tudtam a szemeknek üreget formálni könnyen. Persze semmilyen marcipánkezelő cuccom nincs, kés végével meg hegyével bénáztam, de sokkal jobb lett volna egy gömbvégű izé, amivel formázhattam volna az ebet. 

Sajna barna ételfestékem már nincs, ellenben fekete se! :) Úgyhogy orvosi szénnel színeztem azt a keveset, amit kellett, úgyhogy a csont valami olyasmi, mint amit a kutya évek múlva talál a kertben. Talán a kutyu is szebb lett volna, ha nem albínó, de mint mondtam, barna foltokat nem tudtam prezentálni.

Ez pedig  a végeredmény. Az egyik lábánál randa, a háta széles, a farkáról azt se tudom mekkorának kellene lenni, de hát ha ilyen is, a miénk! :))

Belül egyébként csupa csoki, de hát ez kit érdekel?

Diétás gofri kilófaló lisztből

Vettem 1 kg Szoó Judit-féle kilófaló lisztet, kenyerekhez. Van benne zabpehelyliszt, glutén, fehérliszt, rozsliszt. Kalóriában hasonló, mint egy másik liszt, csak elvileg ez - miután rostosabb, és magasabb a fehérje tartalma - lassabban szívódik fel.

Mindenesetre a gofri tök jó lett belőle, tehát érdemes kipróbálni. Kalóriákat is számoltam, igyekeztem a zsiradékot mérsékelni, cukrot édesítőre cserélni.

Hozzávalók:
25 dkg kilófaló lisztkeverék kenyérhez
10 ml folyékony édesítő (két teáskanál)
fél csomag sütőpor
30 gramm olaj
50 gramm 12%-os tejföl (kb. két evőkanál)
330 ml 1,5%-os tej
2 tojás

A továbbiakban úgy jártam el,mint a másik gofrinál:

A tojásokat szétválasztottam, s a fehérjét egy külön edénybe tettem.

A lisztet és a sütőport elkevertem, majd rátettem a tojás sárgáját és az összes többi hozzávalót, még a tejet is teljes menyiségben.

Mosogatáshatékonyság miatt én a fehérjét mindig előre verem fel, majd megvárja a sorát, de utána a habverő rögtön mehet a másik masszába. Simán összekeveri a gép, de legyen jó magas falú az edény, így a tejet se fröcsköli ránk. Végül aztán bekapcsoltam a gofrisütőt, amit előzőleg megkentem egy ecsettel olajjal. Lehet, hogy nem kellett volna, de nem ártott.
Legvégén összekevertem a két masszát, azaz a fehérjét óvatosan beforgattam.

A sütőre mertem egy-egy kis merőkanálnyi adagot, majd szépen kitapasztaltam menet közben, hogy mennyit kell beletennem ahhoz, hogy vékonyabb, ropogósabb legyen a tészta. (ki mit szeret persze)
Kb. 4 perc kell a sütésükhöz.

Összesen 14 db lesz belőle, és 1 db-ban 120 kcal található. Azt gondolom, hogy még vacsorára is megehető (üresen!) két darab belőle!

Gofri, avagy waffel

Soha nem sütöttem még gofrit, nyáron azonban ettünk Kunfehértón, s újra megtetszett. A szegedi diákéveket juttatta eszembe, amikor a NagyÁ mellett (értsd Napsugár Áruház) az összes zsebpénzünket tejszínhabos gofrira pazaroltuk. Pedig volt ott egy hentes is, ahol jó kis véreshurkát mértek, de erre már csak ritkán maradt :).

Mivel kb. 1 éve vettem egy kombinált szendvicssütőt, elővettem végre a gofri formákat, és bekattintottam. Megpróbáltam több receptből egy használhatót összehozni. Ezek kerültek bele:

20 dkg fehér liszt
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
80 gramm kukorica olaj (tudom, fúj, de a margarin se jobb, és nem volt kedvem vele pepecselni. margarinból 8 dkg kell, ha valaki azt választja, és lehet, hogy decire a 80 gramm 0,8 dl-re jön ki kb.)
8 dkg cukor (ez is fúj, de nem számoltam ki, hogy mennyi édeske kéne helyette)
1 vaníliás cukor (ez meg aztán végképp fúj! :))
fél csomag sütőpor, azaz 6 gramm
2 tojás
3 dl tej

A tojásokat szétválasztottam, s a fehérjét egy külön edénybe tettem.

A liszteket és a sütőport elkevertem, majd rájuk tettem a tojás sárgáját és az összes többi hozzávalót, kivéve a tejet, mert azt menet közben aprónként adtam hozzá.

Mosogatáshatékonyság miatt én a fehérjét mindig előre verem fel, majd megvárja a sorát, de utána a habverő rögtön mehet a másik masszába. Simán összekeveri a gép, de legyen jó magas falú az edény, így a tejet se fröcsköli ránk. A tej felét kb. apránként adtam hozzá emiatt. Végül aztán bekapcsoltam a goffrisütőt, amit előzőleg megkentem egy ecsettel olajjal. Lehet, hogy nem kellett volna, de nem ártott.
Legvégén összekevertem a két masszát, azaz a fehérjét óvatosan beforgattam.

A sütőre mertem egy-egy kis merőkanálnyi adagot, majd szépen kitapasztaltam menet közben, hogy mennyit kell beletennem ahhoz, hogy vékonyabb, ropogósabb legyen a tészta. (ki mit szeret persze)
Kb. 4 perc kell a sütésükhöz, de közben a blogot is írtam, így nem tudom. :D

Mindenesetre az egyik lányomnak ez fúj kategória, a másik rögtön befalt egyet, az anyjuk meg, persze pusztán jóindulatból, hogy ellássa a meózási feladatokat, befalt vagy kettőt. Az eredmény frankó! Lassú, de nem ragad le, könnyen kiszedhető egy lapáttal (sőt szinte kézzel is), s ahogy áll, kissé megropogósodik.

Kanadai juharsziruppal, baracklekvárral kínáltam. Az uram lovagolni van, remélem örül majd az eredménynek, mikor hazajön fáradtan és lószagúan. :)

Azt hiszem innentől már csak a fantázia szab határt a különféle gofriknak, csak legyen más dolga is az embernek közben, mert én nem az az ott ülős fajta vagyok, még a locsolókanna megtöltésekor is kipakolom a mosogatógépet, minthogy ott várom, hogy megteljen.

Mousaka, töltött padlizsán, avagy Pat­li­can kar­niy­a­rik

Két kövér padlizsánt vettem, volt itthon darált húsom, így adta magát, hogy megtöltsem őduciságukat. Ezt az ételt hívják muszakának, töltött padlizsánnak, és ahogy Peti sógorom felvilágosítot Patlican karni yariknak is. Mondjuk, ha Peti megkóstolná, nem tudom milyen arcot vágna, nem biztos, hogy emlékeztet a török változatra! :D

Hozzávalók:

2 padlizsán

25 dkg darált hús

2 friss paradicsom (vagy püré)

kb. fél doboz tejföl

1 tojás

1 fej hagyma

só, bors, fahéj, fokhagyma granulátum

kevés reszelt sajt, vagy darabokra tépett szelet

A padlizsánok végét eltávolítottam, félbe vágtam és kiskanál segítségével kivájtam a belük jó részét, hogy kb. fél centis széle és alja maradjon. A csónakformákat egymás mellé tettem egy nagy sütőedényben, besóztam, megszórtam fokhagyma granulátummal és várták a sorsukat. 

A fej hagymát apróra vágtam, és kevés olajon a darált husival elkezdtem pirítani. Közben összevágtam apróra a paradicsomot (előtte levadásztam a héját), és a kivájt padlizsánt, és ezeket is a hús mellé tettem. Addig sütöttem az egészet, amíg a hús ki nem fehéredett, paradicsom levet nem eresztett, padlizsán belseje meg nem puhult. Ekkor sóztam, borsoztam, fokhagyma granulátumot szórtam rá és igen kevés fahéjjal megszórtam, mert ez utóbbit javasolta néhány külföldi recept. Érdekes lett az eredmény, de nem vinném túlzásba! :)

Az így készült husit a padlizsánokba kanalaztam, majd kb. fél doboz tejfölt kikevertem egy tojással, és a tetejükre kentem. Végül pár apró darab füstölt sajttal takartam be valamelyest a töltött padlizsánokat. 

Az egészet 200 C fokos sütőbe toltam, s mivel a sütőedényemnek van fedele, így 40 percig fedő alatt, 20 percig anélkül sütöttem. 

Szerintem egy fél megteszi egy evésre, és szénhidrátot szinte nem is tartalmaz, valamint zsírt se sokat. Hamm!

Tengergyümölcsei üvegtésztával

Ez egy végtelen gyors kaja, csak legyen az embernek otthon üvegtésztája, és némi előre főzött tenger gyümölcse.

A fagyasztott herkentyűket forrásban lévő vízzel leöntöttem, így hirtelen felengedtek. Egy wokban olíva olajat  tettem, majd beledobtam pár gerezd félbe vágott fokhagymát, a tenger gyümölcseit, megszórtam szójaszósszal, némi halszósszal, és csiliszósszal. Valamennyit fűszereztem, és sűrűn kevergettem lapáttal. Pár perc alatt teljesen átsül, közben az üvegtésztát forró vízzel kell leönteni, majd pár perc alatt megpuhul. Ha a husi kész, már csak a tésztát kell rátenni és jól összeforgatni vele.

Cseresznyefa torta

A hagyományos júniusi cseresznye bulira cseresznyefa tortát készítettem. Tölteléknek cseresznyét főztem fel némi édesítővel és zselatinnal, majd mikor megdermedt, a csokis tortalapot ezzel kentem meg. Kívül fa formát próbáltam ábrázolni. :)

Libacomb és libatöpörtyű, ahogy én készítem

Húsvét előtt nem csak libamájat, de egy jókora adag hájat és combokat is kaptam ajándékba. Húsvétra ezt a csemegét készítettem, előtte  a fagyasztóban várták a sorukat. Meg kell mondjam, nem ártott sem a májnak, sem a többi társának a mínusz.

Tepertő, zsír:
1 kg bőrös libaháj
3 dl víz
2 ek tej
nagy fazék, fedő :)

Legelőször a hájat készítettem el. A pihéktől megtisztított libahájat jól megmosom és kockákra vágom. Ügyelek, hogy ne legyenek túl kicsik, legalább 3x3 cm.esek, mert összemennek sülés közben. A kockára vágott hájat egy jó mély lábasba teszem, és 1 kg hájanként 3 dl vízzel számolva, vizet öntök alá. Azonnal lefedem és hagyom, hogy 20 percig fődögéljen magában.

Ezután már fedő nélkül, jó nagy lángon sütöm, kevergetem, és kb. összesen 40 perc alatt világos barnára sül.  A lángot elzárhatjuk. Anyósom mondta, hogy két kanál tejet is kell hozzá adni, de figyelmeztetett, hogy ez nagyon fog fröcskölni. Úgyhogy a fedőt újra rátettem, résnyire kinyitottam, és egy-egy evőkanál tejet rádobtam. Tényleg nagyon spriccelt! :))) Állítólag ettől omlós lesz a tepertő. A sistergés elmúltával papírra szedtem őket, majd pedig igen hamar elfogytak lilahagyma és puha kenyér társaságában. Sózni már csak fogyasztáskor kell.

Ezután már türelmesebben vártuk a libacomb sülését.

A libacombokat alaposan besóztam, fokhagymát dobáltam rájuk, és némi krumpli, medvehagyma és libazsír társaságában a fedeles sütőedényemben kb. 2,5 óra alatt pirosra sütöttem. Az utolsó fél órában levettem a fedőt. Mivel a gyerekek nem szeretik a libát, így alulra némi tarját is tettem, ami isteni finom lett a liba zsírjában. :)

Libamáj

Húsvét előtt kaptam ajándékba egy jókora libamájat. Mivel ez a királyok eledele, megfogadtam az elkészítési tanácsokat is, nem akartam, hogy gumivá süljön ez az értékes csemege.

A májat egészen új módon készítettem el, s bevallom először szkeptikus voltam, de aztán igazolta magát. 

Először is libahájat sütöttem, hogy legyen libazsírom, de aki ezzel nem akar vacakolni, az vegyen simán libazsírt és tegye egy nagy serpenyőbe. 

A májat mossuk meg, majd pedig egy nagy levesfőző fazékban öntsük fel vízzel (!), tegyünk a főzőlébe babért, kevés köményt,és kb. 20 percig főzzük a nagy májacskát. Tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy jön-e még vér ki belőle. Ha igen, tovább kell kicsit főzni. 

Óvatosan egy szűrőkanállal papírtőrlőre helyezzük, majd felitatjuk róla az összes főzőlét. Amikor ez kész, a közben felolvasztott libazsírban minden oldalát hirtelen megpirítjuk. Ez 1-2 percnél ne legyen több, de úgyis látszik rajta. 

Kivétel után teljesen le kell hűteni, majd csak tálalásnál sózni. 

Isteni finom!

Elhanyagoltam a blogot

mert azt hittem senki nem olvassa... és mert időm se volt.
most látom a statisztikán, hogy egész sokan kattintanak. :)
szóval hamarosan termelek.