Ezzel a kajával csak két gond van, egyrészt nem túl egészséges, mert zsírban úszik és hát a máj méregtelenítő szerv; másrészt nem áll el túl sokáig (de csak mert hamar elfogy :) ).
Néha melegen is fogyasztjuk, krumplipürével, de lehűtve az igazi, amikor a fagyos zsírból úgy kell előkeresni a májakat.
Fél kiló csirkemájat vettem, külön kértem a hentest, hogy "a fehér májakat legyen szíves pakolni",mire felhívta a figyelmem, hogy az attól fehér ám, mert zsíros. ...na, mintha nem tudnám. :) A májakat megmostam és egy tálban várták a sorsukat.
Ehhez a mennyiséghez két nagyobb fej hagymát, 3 gerezd fokhagymát, 2 paprikát vágram karikákra, és a zsírban "előfőztem" őket. Mikor megpuhultak (kb. 10 perc) rá tettem a forró zsírra a májakat, megszurkáltam őket mindenhol (alul-felül), és ekkor következett a nehéz része a dolognak. A májat ott lehet elrontani, ha kemény kővé dermesztik, amit el lehet érni azzal, hogy indokolatlanul sok ideig sül, na meg a keményedésre rásegít a só is, tehát tilos a sózás. A májaknak anyu szerint elég 7 perc, és mivel tőle tanultam ezt a kaját, elejében majdnem el is hittem, de mára tudom, hogy minimum 15 perc kell, folyamatos figyelmet érdemelnek. Sülés közben őrlök rá borsot, megszórom esetleg egy kis fokhagyma granulátummal, most borsikafűt is tettem rá; s közben serényen forgattam a májakat. Időközben beleszúrtam a villát, és amíg csak vér jött ki belőle, folytattam a sütést. Általában hamarabb jó a máj, mint hogy elzárjuk a lángot alatta, ekkor a legkrémesebb, de nem merem kockáztatni, hogy esetleg véres marad. Tehát, ha úgy tűnik, hogy készen van, nem buggyan ki a villa szúrta lukon a vér, akkor egyet fel kell vágni, és ha a metszete megfelelő, már lehet is elzárni a tüzet. Lehúzva a lángról, mehet rá a só; de valószínűleg fogyasztáskor is szükség lesz a sózásra, csak úgy a borsozásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése