a gasztronómia szerelmesétől a gasztronómiával kacérkodóknak
szerző minden jogot fenntart magának

2012. március 9., péntek

Első találkozásom a nyúllal

Mivel gyerekkoromban rengeteg nyulat fogyasztottunk, felnőtten némi averzióm alakult ki a nyúllal szemben, s jó időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra érdeklődést mutassak iránta. Mondhatom, hogy már vagy két éve foglalkoztat az ügy, újra és újra fellángol bennem az érzés, hogy nyulat kellene készítenem, de aztán itt meg is áll a gondolat. Pedig tudom, hogy finom, hogy egészséges és hogy a gyerekeimnek is végre meg kell kóstolniuk. (habár remélem Adrika nem fogja megint megkérdezni, hogy fájt-e a nyúlnak a főzés)

A végső lökést Zsuzsi barátném adta, aki újabban - aranykezű nyúltenyésztő apósát segítve - nyúlterjesztési menedzserré lépett elő. Kértem hát a friss vágásból egy jókora jószágot, ami végül szűk két kiló lett csak, mert kiderült, hogy ezek zsenge nyulak, alig pár hónapja születtek. A zsenge szó hallatán ismét megsajnáltam az állatokat, de aztán ahogy kibontottam a csomagot, már eszembe se jutott, hogy ez egykor az ólban ugrándozott. Gyönyörűen felvágva, feldolgozva kaptam a húst, így nekem már csak a szortírozás és az ötlet maradt.

Először szétválogattam a húsos és erősen csontos részeket, előbbieket sütésre, utóbbiakat levesnek szánom. Meglepően sok lett mindkét kupac, ahhoz képest, hogy két kiló az egész. Remélem majd evéskor is megfelelőnek tartjuk a mennyiséget, mert ha nem, legközelebb Zsuzsi légyszi kettőt hozzál!

A húsos részekhez végül hozzátettem a hatalmas májat is, mert úgy éreztem, hogy vétek lenne a levesben rotyogtatni, inkább megsütöm a pecsenye között.

A sütnivaló husikat egyelőre bepácoltam, a levesnek való husik meg mentek a hidegre.

A pácot érzésre raktam össze, valamiért azt vizionáltam, hogy a nyúlhoz megy a boróka bogyó és a babér, úgyhogy főleg ezek domináltak a kenetben. :) A husikat alaposan megfürdettem a pácban és ezután még 2 napig várják a sorsukat. A pácból persze nem maradt ki az olíva olaj, fokhagyma, bors, só sem, és persze a mániám, a minimális, és most tényleg minimális szójaszósz. (fúj, tudom,menjek a fenébe, ez most nem kínai kaja...!)

A következőekben majd beszámolok a kész ételről és az általa okozott gasztronómiai élményről.
Van még 2 napom kitalálni, hogy a nyuszi mellé milyen zöldségeket és köretet süssek... de azt hiszem a gomba - bármennyire is utálják a gyerekek - nem maradhat el mellőle...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése