A végső lökést Zsuzsi barátném adta, aki újabban - aranykezű nyúltenyésztő apósát segítve - nyúlterjesztési menedzserré lépett elő. Kértem hát a friss vágásból egy jókora jószágot, ami végül szűk két kiló lett csak, mert kiderült, hogy ezek zsenge nyulak, alig pár hónapja születtek. A zsenge szó hallatán ismét megsajnáltam az állatokat, de aztán ahogy kibontottam a csomagot, már eszembe se jutott, hogy ez egykor az ólban ugrándozott. Gyönyörűen felvágva, feldolgozva kaptam a húst, így nekem már csak a szortírozás és az ötlet maradt.
Először szétválogattam a húsos és erősen csontos részeket, előbbieket sütésre, utóbbiakat levesnek szánom. Meglepően sok lett mindkét kupac, ahhoz képest, hogy két kiló az egész. Remélem majd evéskor is megfelelőnek tartjuk a mennyiséget, mert ha nem, legközelebb Zsuzsi légyszi kettőt hozzál!
A húsos részekhez végül hozzátettem a hatalmas májat is, mert úgy éreztem, hogy vétek lenne a levesben rotyogtatni, inkább megsütöm a pecsenye között.
A sütnivaló husikat egyelőre bepácoltam, a levesnek való husik meg mentek a hidegre.
A pácot érzésre raktam össze, valamiért azt vizionáltam, hogy a nyúlhoz megy a boróka bogyó és a babér, úgyhogy főleg ezek domináltak a kenetben. :) A husikat alaposan megfürdettem a pácban és ezután még 2 napig várják a sorsukat. A pácból persze nem maradt ki az olíva olaj, fokhagyma, bors, só sem, és persze a mániám, a minimális, és most tényleg minimális szójaszósz. (fúj, tudom,menjek a fenébe, ez most nem kínai kaja...!)
A következőekben majd beszámolok a kész ételről és az általa okozott gasztronómiai élményről.
Van még 2 napom kitalálni, hogy a nyuszi mellé milyen zöldségeket és köretet süssek... de azt hiszem a gomba - bármennyire is utálják a gyerekek - nem maradhat el mellőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése